"Dance for me!" he calls out from the fence but we just
shake a little.
"Fall for me!" We fall and make amends with Holy Mary-s.
I can't look you in the eye because your heel is pressing hard upon
my head.
You terrify me truly - you petrify me half to death.
You're telling me that you feel mysterious today.
Walk with me... or may I walk with you? What does it take?
Be with me... I can still remember bring weightless, feeling
free.
I could dance without a hundred fingers pointing, where the laughs
were never mean.
And I know there's something out there. And I know I'm going to get
there...
Please don't be mysterious today...
(hevenyészett a szöveg, kihagyásos, de ennyire
futotta,bocs!)
Nem számít, valóban, egy
cseppet se, hogy érdekel-e valakit, hogy szól-e hozzám valaki, vagy
se, mert így is, úgy is le vagyok sz@.va, és én vagyok, aki a
kutyát se érdekli és így tovább, de minek is folytatnám: nyalja
mindenki azt a segget, amelyik szimpatikusabb neki. Téma zárva.
Amiért mégis, mert hogy tegnap este jó mélyen felszántották a
lelkem, olyan régről és mélyről bukkantak elő leletek, melyek egy
közös pályafutás legelején történtek, még hogy majd' bele
könnyeztem helyenként az egyébként nem vártan erős, lendületes
koncert alatt. A réges-régi, első-lemezes dalok sodrása, közben
líraibb dalokkal, poénokkal... Időről időre eszembe juttatva, hogy
a karneválnak vége... az utolsó szám pedig, a Spirit.... csak egy
sóhaj, a Népliget sarkán hazafelé... hiába voltam egyedül szokás
szerint, meg drága volt a jegy is, egy újabb koncertet értem meg,
amiért hálás lehetek a sorsnak, de elsősorban Brendan Perrynek és
csapatának. Most már csak a jövő havi LPD koncertet kell
megélni...
Mindenekelőtt: nem, nem
hangtechnikailag mondom, a zenekar neve szerepel a címben, bár
remélem ezt most jópáran kikérik magunknak. Szóval aMono(Tokyo, Japan), immár nem először téved
erre, most az A38-ra pontosan, elővételben 2 ropi alatt, amúgy
2400-ért. Bevallom, nem voltam biztos benne, hogy érdemes-e még
bárki is arra, hogy felhívjam a figyelmét, a Koncz Zsuzsánál és
Bródynál leragadt zenei közízlésről már nem is beszélve, de az igen
mellett döntöttem, főleg, hogy általában amúgy sem igen bagózik oda
senki arra, amit mondok. Úgyhogy kötelességszerűen letudom, ha
másért nem, legalább a zenekarért, meg azért a néhány emberért,
akiket ha néven nem is nevezek, azért jó, hogy még itt
vannak.Mielőtt érzelgős leszek gyorsan elköszönök, és ha mégis
odatévedne valaki, annak jó szórakozást kívánok előre is!
Üdv!
Hívószavas, asszociációs net-kalandozás után (Cserna-Szabó
Andrástól indulva) most épp a Heroin And Your Veins néven
futó zenei produkciót hallgatom. "Night music" from Finland. Fin.
Land. Fél év az éjszaka. Nem reveláció, nem esem tőle transzba, de
nem mindennap találni egyáltalán hallgatható új zenét.
Intoxication, A Hallucination - számcímek. Belassult, végtelenbe
húzó gitár, hatalmas, csillagos, sarkifényes, hideg, kristálytiszta
fekete kupola az égbolt. Kicsit Twin Peaks-es hangulatok, valóság
és káprázat egymásba olvad.
Nem is szaporítom a szót.
Hallgasd!
G.
Nick Cave & The Bad Seeds: Dig, Lazarus, Dig!!! - Magam még nem hallottam csak a címadó számot, de ha van kedved nyomj egy bírálatot, akár csak hogy hány csillagot adnál rá 5-ből... Kösz! (Cikk az est.hu -n olvasható...) Üdv! GyG
Reflection - Tool - Kösz mégegyszer a regisztrációkat és minden jót Karácsonykor is!
